Ma délelőtt már igazán dolgoztunk. Volt másfél óránk, hogy kiderítsük, mi is tulajdonképpen az enhanced publication, vagyis értéknövelt publikáció. Meg igyekeztünk valamiféle problémát kreálni a feladatból, hogy tudjuk, mit kell megoldani. Hát nem egyszerű, a dolog kulcsa minél több hasonló publikációs felületet tanulmányozni (például nagy büszkeséggel mutattam a hollandoknak a Köztérképet), nagyon alaposan megismerni a CVCE gyűjteményét és nagyon türelmesen és együttműködően dolgozni.
Mert jóformán mi magyarok sem ismertük eddig egymást, a hollandok is nagyrészt itt találkoztak először, nem beszélve a nyelvi különbségekről.
Ezek vagyunk mi:
De minden újdonság ellenére szerintem jól ment az első megbeszélés.
Még délelőtt indultunk el biciklivel Groesbeekbe. Mert hát mindenhova biciklivel megyünk, előző reggel az esőben, követve a hollandok példáját, fél kézben az esernyőnkkel tekertünk.
Fantasztikus élmény volt, rengeteg erdőben vezetett az út meg téglás előkertes házak között, ilyesmi volt
De persze élőben még ennél is jobb. Ha valami nagyon fog innen hiányozni, az az itteni kerékpáros kultúra.
Csakbiciklis utca
Ennyi
Groesbeekben egy másik világháborús múzeumot néztünk meg, de ennek a tematikája a felszabadulás köré épült. Számukra ez igazi szabadságot jelentett, a kiállítás végigvezetett minket a háború borzalmaitól a felszabadítás eufóriáján keresztül a konszolidációig. Döbbenetes a kontraszt a felszabadulás magyarországi és itteni fogalma között.
A múzeum után néhányan a holland koordinátorral, Antallal (igen, tényleg magyar keresztnevet kapott!) meglátogattuk a kanadai katonai temetőt a közelben.
A nagykereszt pedig legnagyobb meglepetésemre a pontos mása volt a solymári brit katonai temető keresztjének. Sőt az összes sírkő, az elrendezés is azonos volt, gondolom, nem véletlen.
A legfiatalabb elhunyt katona
Estefelé még tettünk egy sétát a városban, nagyon szerethető hely, változatosan és harmonikusan épül fel az épített és a természetes felületekből, jó itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése