Luxemburg, ötödik nap

Ezt a bejegyzést már a repülőtérről írom, ami egyébként egész kicsi, amszterdami átszállással repülünk mi is.

Sütiemberek, nagyon morbid!

Lépcsőházacska 

Tegnap végre alaposabban meg tudtuk nézni a várost világosban is (bár már egy hete nem sütött ki a nap). Délelőtt Zsófival felmentünk (merthogy a várhegyen van, fölöttünk) a nemzeti művészettörténeti múzeumba, ami egy ablak nélküli tömb az utcáról. Gyakorlatilag vájtak egy iszonyat mély gödröt a hegybe, és belehelyeztek négyemeletnyi kiállítóteret, ebből a legalsó három üvegfalakkal van körülvéve! Ráadásul a narratíva alulról felfelé halad, tehát az őskori rész található legalul, majd az ókor, középkor, stb. Tiszta időutazás!

Lifttel a múltba

Délben Adrival jártuk körül a várost, nagyon izgalmas terek vannak, egy kis utca le, egy fel, egy tér, folyópart és szinte minden házon mélázik egy kis szent szobra fülkében, az ablak- és ajtókereteket szinte mindenhol még a középkori kőfaragók illesztették be, az utókor legfeljebb polírozta, vagy pótolta.

Charlotte, a szeretett királynőjük

A Notre Dame katedrális, amit a 17. században építettek a jezsuiták

Délután tartottunk még egy rövid megbeszélést, összegyűjtöttük a feladatokat és kijelöltük a határidőket.
A nap további felére még a modern művészeti múzeumot terveztem be, de oda végül csak Zsófi jutott el, én a beadandómmal szenvedtem fél 11-ig, de legalább sikerült időben elküldenem.

Meggyógyítják az Adolphe-hídat

Voilá!

A búcsúesten összegyűltünk néhány sör és narancslikőr (tényleg olyan rossz, mint ahogy hangzik) társaságában az egyik hostelszobában és kezdődött a kultúrütköztetés. Ők hallgattak egy kis Majkát, mi meg Ali B-t. Már egész sokat megértettem a hollandus nyelvükből, többször reagáltam is angolul, néztek egy nagyot, de van valami abban a "részeg angol matrózok beszélnek németül" dologban.

Csokibetűket hozott a holland Mikulás

Azért még bekukkantottunk a luxemburgi éjszakába is egy kicsit, a klub, ahova mentünk, gyakorlatilag egy középkori pince volt, csupasz kőfalakkal, rengeteg mesterséges füsttel és DJ-komával.

Old-school-cool!

Visszanézve fantasztikus volt ez a hét. Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, aki lehetőséget teremtett erre és segítette a munkánkat!

Luxemburg, negyedik nap

A munkahetünknek ez a csütörtöki nap volt a tetőpontja, a délelőtt folyamán tártuk a nagyközönség, vagyis a CVCE munkatársai és vezetősége elé az eddigi munkánkat és a terveinket. Nagyon korán keltünk Nickyvel, hogy még elsimítsuk az utolsó ráncokat a ppt.-n meg átismételjem vele a beszédet, eléggé lámpalázasak voltunk.

Prezentisszimó

A beszámolónk után a fejesek és Marten kaptak a holland diákoktól Mikulás alkalmából csokibetűket, ha lehet, még boldogabbak voltak

A kis konferenciateremben egy csomó történész üldögélt, akik tényleg nagyon kíváncsiak voltak, hogy milyen változást hozhatunk a publikációs folyamatba, amiben eddig dolgoztak. Beszámoltunk arról, hogy mit javasolnánk a felhasználóbarátság növelése érdekében, milyen új technológiai lehetőségek vannak a narratív tartalmak közlésére (story map, szinkronizált térképek, interaktív idővonal) és hogy mindez milyen jogi kérdéseket vetne fel. Az ezután következő kérdéseket és reakciókat vártuk a legjobban, sokkal konkrétabb kép alakult ki az intézmény igényeiről, amit eddig inkább csak találgattunk az általános szint felől közelítve. Leginkább maga az enhanced publication (értéknövelt publikáció) definíciója, elkészítésének folyamata, az abban rejlő új lehetőségek érdekelték őket.

Szendvicsebéd

Tijmen Chopint játszott meg a saját darabját, havonta ír egy zongoradarabot

Mi és a kastély

A délután folyamán a visszajelzések alapján már sokkal határozottabb irányt tudtunk szabni magunknak, az eddigi "minden embert a CVCE honlapjára" helyett, "tudósokat (egyetemistákat, tanárokat, kutatókat)" a CVCE honlapjára, ha az európai integrációval kapcsolatban keresnek válaszokat. Elkészítettünk egy szép modellt, mert nincs hasznosabb a vizualizációnál és új alcsoportokra oszoltunk, ami lazította a már épp megszilárduló, de emiatt rugalmatlan struktúránkon.

A pályaudvar mennyezete néhány évtizede kapott ilyen menő festést, a lufit meg gondolom néhány napja

Horizonton a kazamaták bejárata, a háttérben fenn az EU-s épületek

Gyönyörűséges kőfaragványok

Már sötétben indultunk vissza a városba, de még koránt sem volt vége a napnak, a pályaudvaron várt minket egy idegenvezető, következett a régóta várt városnézés. Csak mondjuk nem 0 fokban, éhesen, 5 óra alvással képzeltük el, de így is nagyon jó volt végre "szakértővel" látni a várost. Zsolt, Iris és Marten a CVCE-s kapcsolattartónk is velünk tartott, utóbbi őszintén gratulált nekünk a nap végén, annak nagyon örültünk. Az út hál' Isten a karácsonyi vásárban a forraltborozónál ért véget, ami megmentett minket a fagyhaláltól.

Ámultunk-bámultunk

Karácsonyi vursli a háborús emlékmű (Gelle Frä, arany hölgy) körül

Este vacsoránál Irisszel beszélgettem sokat, mesélt a portugáliai élményeiről, ahol három évet dolgozott és egy jelenlegi kutatásáról, ami során 20 000 álom leírását gyűjtötték össze és most ezt analizálják. Tátott szájjal hallgattam, hogy pl. a férfiak általában arról álmodnak, hogy egy tágas területen egyedül hajtanak egy autóban, a nők leginkább a családtagjaikról, vagy hogy a vakok miről szoktak álmodni.

Szép álmokat, álmodozást mindenkinek!

Luxemburg, harmadik nap

Ma újra kinn voltunk Sanemban, a kastélyban, a jó kis konferenciaszobában, csak sajnos most nem volt rajta kávé. Lekéstük a buszt, mert a helyi buszjárat-kereső elég nagyvonalúan adta meg az indulási helyszínt, úgyhogy már csak integetni tudtunk a busznak.

Játszótér a folyóparton (kicsit havas)

Szerencsére Cate-et, akivel 9-re beszéltünk meg találkozót, még az irodájában találtuk. Beszámoltunk neki az ötleteinkről, hogy hogyan tudnák alkalmazni, pl. az interaktív térképeket a publikációkban. Nagyon tetszett neki, általában mindenki odavan, mert örülnek, hogy kívülállóként, fiatalként szerintük nagyon jó ötleteink vannak, köztük meg van, aki már 15 éve a honlap fejlesztésén dolgozik, és már "nem lát ki a dobozból".

Drónt a Mikulástól!

Próbálunk egyensúlyozni aközött, hogy a CVCE számára mi lenne hasznos és alkalmazható és aközött, hogy mi mit tartanánk ideálisnak.

Azért fehér a háttér, mert az hó!!

Törjük a fejünk a supervisorok társaságában

Pl. ma Martennek, az egyik kutatónak és Larsnak, az infósuknak felvetettük, hogy bevezethetnék a kommentelés lehetőségét a felhasználók számára, mert micsoda új dimenziót jelent tulajdonképpen a publikálásban, hogy azonnal lehet reflektálni, cáfolni, megerősíteni, új kérdéseket felvetni, de ők inkább tartanak a trolloktól és az összeesküvés-elméletek megszállottjaitól.

Az az ördög-szamár ide, a földszintre hullajtja az érméket!

Megint hat körül léptünk le, már sötétben, a reggel esett hó addigra sajnos elolvadt.

Még a hostelban is dolgoztunk kicsit, mert holnap kell prezentálnunk az munkánkat és a terveinket a CVCE vezetőségének, aztán jöhettek az egyetemi beadandók.

Azért sötétben is nagyon szép meg izgalmas ez a város

Nem is láttuk ezt a csodaszép várost nagyon még napvilágon, mert reggel korán indulunk, este meg már sötétben érkezünk. Alig várom a pénteket, a szabadnapunkat, szobrok, múzeumok, lépcsőházak, jövök!

Luxemburg, második nap

Hát eddig a mai nap tűnt a leghosszabbnak, és ez még csak a második, ráadásul szinte egész nap a hostelben agyaltunk. Elérkeztünk egy választóvonalhoz, eddig tartott azt hiszem az alapozás, most kezdhetjük az építkezést, de hogy mit építsünk pontosan és mivel, hogyan az nagy vitákat gerjesztett.

Indulunk ebédet vadászni

<3

A nyelv ilyenkor különösen problémás, ha nem tudod elég gyorsan kifejezni magad angolul, már félbe is szakítottak, nem tudod befejezni. Sokszor azon vesszük észre magunkat, hogy automatikusan a saját nyelvünkre váltunk, ha mi magyarok egymás között akarunk elmagyarázni gyorsan valamit, ugyanez igaz a hollandokra is. Csakhogy mi néha egész jól megértjük őket, ők minket azért nagyon nem.

Working hard

Working hard selfie

Azért akad egy-két igazán nemzetközi kifejezés. Épp Adrinak meséltem a baranyai rendőrség hírhedt, a nemi erőszak veszélyeire figyelmeztető (ki)oktatóvideójáról, és mondtam, hogy az egyik ellenző véleménye szerint már-már olyan, mint egy szoftpornó. Ekkor vettük észre, hogy a szobában ülő másik két holland, Tijmen és Sarah (bár Sarah igazából német) értetlenül kapja fel a fejét. Meg még a mandarint is értik egyébként.

Rettenetesen készülődnek már ezek a luxemburgusok

Adri, Zsófi vacsorál

Délben a szupermarket előtt beszélgettünk, amikor ránk köszönt egy hölgy egy jelentőségteljes sziával. Mondta, hogy sokkal több itt a magyar, mint gondolnánk. Kérdeztük, hogy milyen itt élni, erre csak azt válaszolta, hogy egészen biztos nem megy már vissza Magyarországra. Rájukkerestem, van saját honlapja az itteni magyaroknak a közös programok hirdetéseivel, magyar éttermek listájával és sok-sok hasznos infóval a frissen érkezők számára.

Mikulás-hangulatú hűtő-kamra

Este moccantunk ki másodszorra, étterembe mentünk vacsorázni, de igen messze volt a színvonala az otthoni kajáldáktól. Mondtam is ezeknek a hollandusoknak, hogy készüljenek, mert fillérekből fognak csodásakat lakmározni Magyarországon, ahova én biztosan visszamegyek.

Luxemburg, első nap

Második munkahetünket kezdtük meg itt Luxemburgban az IRUN program keretében, de most sajnos csak négyen érkeztünk, Réka megbetegedett (jobbulást!). Zsolt tart velünk, a supervisorunk, és természetesen itt vannak a holland diákok öten, illetve Antal és később Iris, az ő supervisoraik.

Repülőablak kilátással

Hogy miért épp Luxemburg? Mert itt, a Sanem nevű faluban található annak a történelmi kutató intézetnek az épülete(CVCE), amely megbízott minket a kutatással (enhanced publication, vagyis egy modell készítése az európai integráció témájában született digitalizált publikációik számára).

Jobbra a viadukt alatt a hostelünk, balra kezdődik a belváros

Tegnap este érkeztünk meg a fővárosba, ami nagyon kicsi egyébként, a hostelünk a belváros mellett van közvetlen egy viadukt alatt. A hollandok már itt vártak ránk, közös vacsorával indítottunk, jó volt őket újra látni.

A nagyhercegi palota karácsonyosan

Ma reggel épp csak elértük a buszt Sanemba, a CVCE-ben már nagyon vártak minket, mindenki nagyon kíváncsi az ottani dolgozók közül, hogy min ügyködünk. Kate fogadott minket, aki még szintén új az intézményben. Egy kis brit szigeten született, számára az európaiság a kontinenst jelenti, a honfitársait nagyon elzárkózónak tartja.

Útravaló

Először körbenéztünk a kastélyban, tiszta kalandos az egész, csigalépcsőkkel, régi ajtókkal, parkettával, aztán kaptunk egy termet egy szuper konferenciaasztallal, kávéval és teával.

A sanemi kastély, such munkahely, very királyság!

De a biztonság kedvéért a munka előtt még elugrottunk a helyi pékségbe, vagyis csak kiugrottunk volna. Merthogy nem ott volt, ahol a google-barátunk feltüntette. Sebaj, a helyiek biztos tudják... Hát össz-vissz két darab emberrel akadtunk össze az utcán, az egyik síszemüveget viselt a szemüvege fölött, a másik talárt és egyikük sem tudta, hol a pékség, mindezt egy kb. 500 fős faluban. Szerencsére egy óvodáscsoportot épp akkor vittek sétálni, a dajka pedig képben volt, meglett a kenyerünk.

Így is!

Visszatérve már komolyan nekiálltunk a munkának, két-hármasával dolgoztunk a saját leszűkített témáinkon. Mi Nickyvel a vizualizációs kiegészítőkön (interaktív térkép, képgaléria, idővonal, keresőeszközök) és a kommentelés problémáján. Antal is megérkezett a délután folyamán, Zsolttal együtt segítették tanácsokkal a munkánkat.

Ez az olajfestmény egy emeleti ajtó mögött volt, egy érméket kakkantó ördög-szamár van rajta, amivel a kastély egykori lakói a gyerekeiket ijesztgették, ha rosszak voltak

A délután vége felé egy spanyol történész hölgy-munkatárs fogadta a csoportot és válaszolt mindenféle kérdésünkre. Egyébként még sok más nemzetiségű ember dolgozik itt, a közös munkában a francia és az angol nyelvet használják. Viszont Kelet-, vagy Közép-Európából nincs senki, a kutatás is inkább a nyugati részre koncentrálódik, az"integráció" a mi pázmányos csoportunkban ki is merült.

Hat körül léptünk ki a kapun, és a buszra felszállva visszatértünk Lux(us) citybe.