A munkahetünknek ez a csütörtöki nap volt a tetőpontja, a délelőtt folyamán tártuk a nagyközönség, vagyis a CVCE munkatársai és vezetősége elé az eddigi munkánkat és a terveinket. Nagyon korán keltünk Nickyvel, hogy még elsimítsuk az utolsó ráncokat a ppt.-n meg átismételjem vele a beszédet, eléggé lámpalázasak voltunk.
Prezentisszimó
A beszámolónk után a fejesek és Marten kaptak a holland diákoktól Mikulás alkalmából csokibetűket, ha lehet, még boldogabbak voltak
A kis konferenciateremben egy csomó történész üldögélt, akik tényleg nagyon kíváncsiak voltak, hogy milyen változást hozhatunk a publikációs folyamatba, amiben eddig dolgoztak. Beszámoltunk arról, hogy mit javasolnánk a felhasználóbarátság növelése érdekében, milyen új technológiai lehetőségek vannak a narratív tartalmak közlésére (story map, szinkronizált térképek, interaktív idővonal) és hogy mindez milyen jogi kérdéseket vetne fel. Az ezután következő kérdéseket és reakciókat vártuk a legjobban, sokkal konkrétabb kép alakult ki az intézmény igényeiről, amit eddig inkább csak találgattunk az általános szint felől közelítve. Leginkább maga az enhanced publication (értéknövelt publikáció) definíciója, elkészítésének folyamata, az abban rejlő új lehetőségek érdekelték őket.
Szendvicsebéd
Tijmen Chopint játszott meg a saját darabját, havonta ír egy zongoradarabot
Mi és a kastély
A délután folyamán a visszajelzések alapján már sokkal határozottabb irányt tudtunk szabni magunknak, az eddigi "minden embert a CVCE honlapjára" helyett, "tudósokat (egyetemistákat, tanárokat, kutatókat)" a CVCE honlapjára, ha az európai integrációval kapcsolatban keresnek válaszokat. Elkészítettünk egy szép modellt, mert nincs hasznosabb a vizualizációnál és új alcsoportokra oszoltunk, ami lazította a már épp megszilárduló, de emiatt rugalmatlan struktúránkon.
A pályaudvar mennyezete néhány évtizede kapott ilyen menő festést, a lufit meg gondolom néhány napja
Horizonton a kazamaták bejárata, a háttérben fenn az EU-s épületek
Gyönyörűséges kőfaragványok
Már sötétben indultunk vissza a városba, de még koránt sem volt vége a napnak, a pályaudvaron várt minket egy idegenvezető, következett a régóta várt városnézés. Csak mondjuk nem 0 fokban, éhesen, 5 óra alvással képzeltük el, de így is nagyon jó volt végre "szakértővel" látni a várost. Zsolt, Iris és Marten a CVCE-s kapcsolattartónk is velünk tartott, utóbbi őszintén gratulált nekünk a nap végén, annak nagyon örültünk. Az út hál' Isten a karácsonyi vásárban a forraltborozónál ért véget, ami megmentett minket a fagyhaláltól.
Ámultunk-bámultunk
Karácsonyi vursli a háborús emlékmű (Gelle Frä, arany hölgy) körül
Este vacsoránál Irisszel beszélgettem sokat, mesélt a portugáliai élményeiről, ahol három évet dolgozott és egy jelenlegi kutatásáról, ami során 20 000 álom leírását gyűjtötték össze és most ezt analizálják. Tátott szájjal hallgattam, hogy pl. a férfiak általában arról álmodnak, hogy egy tágas területen egyedül hajtanak egy autóban, a nők leginkább a családtagjaikról, vagy hogy a vakok miről szoktak álmodni.
Szép álmokat, álmodozást mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése